|
Ki vagyok én?
27 éves egyedülálló férfi vagyok, Hollandiában élek. Egy egyetemen dolgozom, PhD diák vagyok matematikából, egy idős hölgytől bérelek egy szobát, ott lakom. Pedofil vagyok. Legalábbis az én saját definícióm szerint. A 3 és 12 év közötti kislányok vonzanak, de leginkább az 5-6 év körülieket szeretem. Ez fiatalabb korosztály mint általában, én úgy látom a legtöbbünket inkább a serdülőkorban levő gyerekek vonzzák.
Visszahúzódó ember vagyok, már gyerekkoromban is az voltam. Szerettem tanulni, nagyon intelligens voltam, de nagyon rossz a fizikai gyakorlatokban és személyes kapcsolatokban. Az időm nagy részét egyedül töltöm. Egyrészt azt érzem, hogy így jó nekem, másrészt meg azt, hogy nincs más választásom, nem tudok mást csinálni. Nem próbálkoztam sokat azzal, hogy normális társasági életet alkítsak ki magamnak, nem éreztem, hogy kell. Ehhez talán hozzájárul az Asperger-szindrómám is. Én szociális mozgássérült vagyok, kicsit olyan ez a betegség mint az autizmus, de nem annyira súlyos. Silány szociális készségek, főleg a társasági normák beépítésében, használatában, az utánzásos tanulásban, gyakran nagyon magas intelligencia, ügyetlenség. Emiatt a betegség miatt számomra a társas lét sokkal inkább egy nehezen tanult viselkedés, mint másoknak, akik automatikusan cselekszenek valamit egy társas szituációban. Amennyire én tudom, nem gyógyítható, ezért nekem kell az életemet hozzáigazítani. Elfogadom, és valahogy ez felszabadítja azt a késztetést, hogy meg akarjam változtatni.
Nem szeretek különösebben egyedül lenni, de nem is bánom. Ez az egyszerűbb módja az életnek számomra. Azt hiszem, ahhoz képest amit nyújtana nekem túl sok hátránnyal járna, hogy igazi szociális életem legyen. De nálam az egyedüllét már korán gyerekkoromban jött, az, amikor észrevettem, hogy pedo vagyok azonban sokkal később, körülbelül 3 évvel ezelőtt volt.
Valahogy nem tudok igazodni a társadalmi normákhoz. Hogy miért? Egyik oka lehet a társadalom negatív reakciója - ha a társadalom határain belül akar maradni egy pedofil, nem tudja azt csinálni, ami neki "normális" lenne. A társadalom túlságosan a "normális" heteroszexualitásra van berendezkedve. De az is lehet, hogy azok az emberek, akik eleve kevésbé illeszkednek be a társadalomba, vagy akik silányabb szociális életet élnek, hajlamosabbak lesznek a pedofillé válásra... vagy jobban elfogadják pedofil érzéseiket.
Mi a pedofília? Milyen a pedofil, mit csinál, mit akar?
Szerintem a legfontosabb jellemzőnk, hogy gyermekekbe leszünk szerelmesek. (Majdnem) mindenki szereti a gyerekeket, ettől még nem pedofil valaki. A speciális érzés a szerelem, a boldogság, amikor azokat a kis pillangókat érzem a gyomromban ha látok egy gyönyörű kislányt. Ezt ritkán, vagy szinte soha nem érzem felnőtt nő vagy férfi esetében. A pedofiloknál a szexuális vonzalom csak egy kis része az érzésnek, sokkal kevésbé van jelen, mint azt az emberek gondolják.
Sok pedofil nem szereti magát a pedofília/pedofil szót sem, mert nagyon sokféle, főleg negatív jelentéssel használják. A nyilvánosságnak gyakran a pedofil olyan valaki, aki gyerekekkel él szexuális életet, vagy még rosszabb, rákényszeríti őket a szexre. Pedig a legfontosabb, hogy a pedofíliához egy érzés kapcsolódik. A médiában, és ezáltal az emberek fejében a pedofil és a gyermekeket megerőszakoló szatír felcserélhető dolgok.
Ez azért is nagy probléma, mert a pedofil érzésű embereknek legtöbbször nincs pozitív szerepmodelljük. Elkezdik utálni magukat a saját érzéseik miatt, mert azt hiszik, hogy ők rosszak, csak rossz dolgokat tehetnek. Pedig egy teljesen másfajta, sokkal pozitívabb hozzáállással lehet élvezni a pedofil létet. Az emberek azonban nem veszik ezt észre, még a pedofilok sem.
Pedofil érzések
A legfontosabb dolog számomra az, hogy boldoggá tegyek egy gyereket, közel legyek hozzá mentálisan és fizikailag is - különösen egy aranyos kislányhoz. Nem azért, mert olyan jó ember vagyok, - persze, jó embernek tartom magam, de azt is gondolom, hogy az emberek többsége jó - hanem azért, mert semmi sem tud boldogabbá tenni mint ha látok egy gyönyörű, boldog, játszó gyereket. Csak attól vagyok még boldogabb ha tudom, hogy én okoztam, én segítettem a gyerek boldogságát. Ez az, ami fontos, hogy gyerekekkel lehessek, és hogy boldoggá tehessem őket.
Még sohasem éltem gyerekkel, és nem volt állandó kapcsolatom sem, de úgy képzelem, hogy ha lenne, az nagyon jó lenne mindkettőnknek. Ha felnőne, akkor már valószínűleg nem lennének olyan különleges érzelmei felém, hiszen elkezdene más dolgokat keresni az életben, az emberekben, más után érdeklődni mint amit tőlem kapott, de remélem, hogy nagyon közeli barátok maradnánk.
Egy álompéntekem:
Délután van, a munkának vége. Elmegyek az iskolába, a kis kedvesemért. Ahogy beérek az iskolaudvarba boldogan fut felém és puszit ad. "Maradhatok még egy kicsit játszani a barátaimmal?" - "Persze" - felelem. Társasjátékoznak, megkérdezem, hogy beszállhatok-e, és ők boldogan megengedik.
Utána hazamegyünk hozzám, közben az úton fagyizunk. Követeli, hogy vigyem a vállamon. Mondom neki, hogy jó, de előbb be kell fejeznem a fagyimat. Mikor hazaérünk, kicsit labdázni akar velem, de én fáradt vagyok az előbbi játéktól és a cipeléstől, úgyhogy meg kell elégednie az építőkockáival. Segítek neki egy kicsit, de leginkább csak csodálom a mellettem levő szépséget. Csinálok valami kaját, megesszük. Sokat bolondozunk közben, ahogy egymást etetjük, nagy kuplerájt csinálunk. Mondom, hogy zuhanyoznunk kellene. "Te mész először, én, vagy együtt megyünk?" - kérdezem, és boldogan hallom, hogy az utóbbit választja. Utána tévézünk egy kicsit majd lefekszünk, a karjaimban elalszik.
Azt hiszem szombaton elmennénk hozzájuk, és a bátyjával és a húgával is játszanék egész nap, ugyanúgy mint vele.
Legjobban azt akarom, hogy egy kislánnyal lehessek, akivel játszhatunk vagy bármit csinálhatunk, ami az eszébe jut (vagy az enyémbe).
Pedofil viselkedés
Az egész fokozatosan alakult ki nálam, nem egyik napról a másikra döbbentem rá, hogy pedofil vagyok. Először csak szexsztorikat olvastam. Sokfajta történetet kedveltem, ezek között voltak generációk közötti, felnőtt-gyerek kapcsolatokról szólóak. Később elkezdtem képeket nézegetni, és kerestem a gyerekeket. De akkor még nem fogtam fel pontosan, nem gondoltam magamról, hogy pedofil vagyok. Nem tudom, hogyan vagy miért, de körülbelül egy évvel ezelőtt kezdtem igazán észrevenni, hogy milyen mélyen bennem van az egész. Nem csak szexuális vonzódás, hanem annál sokkal több. Olyan érzések, amiket más emberek felé nem érzek. Boldogság. Nem tudom máshogy kifejezni.
Furcsamód, ahogy észrevettem az érzelmi súlyát, a szexuális része kevésbé volt intenzív. Akkor még nézegettem japán lolita képeket, meztelen kislányokat, de azóta már egyre kevésbé. Most is nézek ugyan gyerekképeket, de inkább a teljesen felöltözött fajtát. Az egész egy kicsit olyan, mint amikor beleesel valakibe. Azért mégsem egészen, mert ezt érzem majdnem minden édes kislánnyal akit látok, de igazán szerelmes csak két, talán háromba voltam közülük.
A legnagyobb szerelmem Shariva volt. Egy éve találkoztam vele, egy uszodában. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, amikor vele lehettem, de amitől tényleg észrevettem, hogy szerelmes voltam, az az érzés volt, ami elfogott a találkozásunk után. Először tartogattam magamban ezt a szerencseérzetet és mellette egyfajta szórakozottságot. Nem csak néhány percig hanem hosszú napokig. Aztán az érzés átalakult szomorúságba, frusztrált voltam mikor elkezdtem arra gondolni, hogy talán soha nem látom többet. Egy röpke percre még egyszer láttam aztán, ennyi történt. Talán 12 éves koromban voltam utoljára ilyen szerelmes, akkor pedig 26 voltam... Nem próbáltam megkeresni, talán egyszer még találkozunk, ha pedig mégsem, akkor egy szép emlék marad. Azóta volt még egy-két eset, de nem voltak ekkora hatással rám.
Gyakran próbálok meg kapcsolatot teremteni gyerekekkel - különösen kislányokkal -, szeretnék összebarátkozni velük. Megváltoztattam az útvonalamat a házamtól az egyetemig, hogy elmehessek a játszóterek mellett. Mindig körülnézek, hogy lássam, milyen kislányok vannak a környéken. Ha megakad a szemem egy szép, aranyosan játszó kislányon nézem tovább, csodálom a szépségét. Ha a szituáció nem olyan, hogy esély lenne arra, hogy tovább menjek, én akkor nagyon szeretem azt is nézni, ahogy játszik, nevet. Ha a helyzet megengedi, természetesen megpróbálom a gyermek figyelmét felkelteni, mosolygok rá, megpróbálok kapcsolatot teremteni vele. Néha nem vesznek észre, vagy legalábbis nem mutatnak érdeklődést, néha megzavarom őket azzal, hogy figyelem őket, ilyenkor abba kell hagynom, és néha kapok egy mosolyt vissza, és ennyi. De néha ez a mosoly elvezet egy közös játékhoz vagy kis beszélgetéshez. Ha idáig elértünk akkor is a gyereken (és a szituáción) múlik minden, hogy mi történik utána, de akármi is, én már ettől nagyon boldog vagyok.
Szexuális érzések
Természetesen nem tudok erről anélkül beszélni, hogy a szex ne kerüljön szóba. Nem tudom tagadni, egy része a gyerekek iránti érzéseimnek szexuális. A mostani kedvencem egy hét éves szépség. Úgy találkoztunk, hogy ő és az apja is ugyanazt a hobbit űzik, amit én, a Go társasjátékot. Sajnos csak ritkán, néhány havonta láthatom. Észrevettem, hogy amikor társasjátékozunk együtt, akkor sokkal valószínűbb, hogy felizgulok, mint bármikor máskor egy átlagos nap során. Mikor maszturbálok, leggyakrabban kislányokról fantáziálok. Másfelől, amikor tényleg együtt játszok, hancúrozok egy kislánnyal, mikor van közöttünk testi érintkezés, akkor általában nem kerülök erotikus hangulatba, annak ellenére hogy néha akkor is van egy kis izgalom.
A szexuális életem szólószexből áll. Maszturbáció, fantáziálás, néha szexsztorik, amiket az interneten találok. Hogy mit jelent számomra a szex... nagyon nehéz kérdés..., főleg egy módját annak, hogy jól érezzem magam. Még teljesen szűz vagyok, sem orálisan, sem más módon más ember, sem felnőtt, sem gyermek nem elégített ki.... Nagyon nehéz erről beszélni.... Megtanultam ezzel élni, nem tudok máshogy. Még sohasem kerültem olyan közel valakihez sem fizikai, sem lelki értelemben, hogy szexre kerülhetett volna a sor. Nem tudom miért. A nők vonzanak, de soha nem volt még kapcsolatom.
Egyébként én is nagyon szeretnék normális életet, feleséget, gyerekeket. Nagyon jó lenne, persze. De nem hiszem, hogy ez valaha is meg fog velem történni. Nagyon szeretnék legalább egy mély, érzelmi kapcsolatot egy nővel. Nem tudom elképzelni, ha találkoznék egy nővel, milyen lenne az első szakasza a kapcsolatnak, és hogyan tudnám építgetni. Normális esetben az ember hirtelen beleesik valakibe, vagy először közeli barátok lesznek és valahogy kialakul. Én valószínűleg nem lennék hirtelen szerelmes egy nőbe, igazán közeli barátom pedig nagyon kevés van, ha van egyáltalán. Az Asperger-szindrómám miatt hiányzik belőlem az akarás, nem valószínű, hogy képes lennék belekezdeni egy kapcsolatba szerelem nélkül. Magányos típus vagyok, talán ezért sem lennék jó választás egy nőnek arra, hogy az egész életét velem élje le, és persze a nők sem választanak engem. De ez nem azt jelenti, hogy én nem szeretném, vagy azt, hogy nem tudnám megcsinálni. De talán a sors majd talál rá módot, és akkor miért ne?
A történetem
A legtöbb pedofil akit ismerek, nagyon korán felfedezte az érzéseit. Észrevette, hogy a fiú/lány akibe szerelmes lett, ugyanolyan korú volt, miközben ő egyre idősebb lett. Ez velem nem így történt. Én nem vettem észre, hogy gyerekekbe lennék szerelmes középiskolás korom alatt. Tulajdonképpen én egyáltalán nem estem szerelembe. Körülbelül három évvel ezelőtt kezdtem észrevenni az érzéseimet és csak egy évvel ezelőtt fogadtam el, hogy pedofil vagyok. Ha visszagondolok, muszáj azt mondanom, hogy akkor, az elején sokkal inkább szexuális vonzódás volt mint mostanában. Annak ellenére, hogy az egész érzés erősebbé vált bennem ahogy kezdtem magam így elfogadni, a szexuális része visszaszorult inkább. Ahogy most visszanézek, van néhány korai élményem, amik nem tudatosultak bennem akkor. Emlékszem, amikor 18 éves voltam és anyám családjában házassági évfordulót ünnepeltek, én csak akkor csatlakoztam, mikor a gyerekek énekét játszották. De ez nem volt furcsa, néhány unokatestvérem is csak akkor csatlakozott. Az egyetlen furcsa dolog az volt benne, hogy ők mind lányok voltak, én pedig fiú. Az is eszembe jut, amikor rock`n`roll-t, vagy inkább annak egy szabad interpretációját táncoltam fiatalabb kuzinommal. Anyám utána mondta nekem, hogy a lány anyja aggódott a kislánya vadonatúj nadrágjáért, ami aztán a térdeinél akkor este tönkrement, de nem állított meg minket, mert látta, hogy mennyire jól éreztük magunkat.
Hogyan lesz valaki pedofil? Egyszerűen nem tudom, és nem is érdekel nagyon.
TOVÁBB >
|
